Helló Élet...

 Dél! Kaja! Vályúhoz! Harangozott a pocakom rendesen. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a pecóhoz közel gályáztam, és hazajöttem, ma meleg lesz az ebéd. Még felraktam melegíteni a tipikus agglegény kaját a krumplis, kolbásszal és szalonnával felturbózott, "norbi ábdét" kacsazsíron készült koleszterinbombát, úgy gondoltam, hogy megnézem a kötelező mailokat. Mit ad isten bejövő üzeneteim között volt egy, aminek örültem... még meg nem nyitottam. Az élet megint pofon rúgott... persze készültem, de azt hiszem erre nem lehet felkészülni igazán. Annyira meglepett a dolog, hogy a konyhában közben lekozmált a sok vitaminnal megrakott, gázon közben már lángolni kezdő ebédem. Lehűtöttem egy kis vízzel, és lábasostól együtt basztam ki a kukába... elment az étvágyam. 
A délután hátralévő része melóval telet, szűk padlás, derékig érő üveggyapot szigetelés, kúszás, kábelezés... "áj láv máj dzsob"  faszom. Ehhez hozzá jött a jaj szegény én, és a kurva percek az istenek sem akartak telni... de azér' el telt valahogy. A szálláson bedobtam magam a tus alá. Át voltam fagyva, de az üveggyapot egyik gyógyírje a hideg víz, ugyan az ember tovább viszket tőle, de legalább nem lesz rákvörös a bőre... ehh süti. Cigi kv vitamin A- B. Az önsajnálatot felváltotta a harag... először azt hitem, hogy elvesztettem énem, aztán rájöttem hogy nem, mindössze kettő is van. A romantikus csöpögős, baszom melodráma kúrva jó, ha az ember alkotni akar, hiszen minden "fákking árt" mozgató rugója depresszív hajlamú. Helló első énem...
De ott a másik, amiről megfeledkeztem, csoda hogy még nem pöccent be?! Jelmondata: a csak fizika, semmi kémia. Az a laza élj a mának típus, aki a krumplit is megdugná, ha nem gurulna el. Az akitől ha reggel megkérdezi a mellette fekvő éppen aznap esti nem is emlékszik a nevére lány hogy:
- Édeske, nem főzöl egy kávét?
Akkor visszakérdez, hogy:
- Mi a hétszentséget keresel még te itt???
A gyökér lázadó, következményekkel nem számoló, bosszús, haragos, mások iránt szánalmat nem érző, csak saját egóját fényező énem....aki most... szunnyad. Hirtelen dühömet neki köszönhetem, de ő megelégszik ennyivel, és visszamászik vackába. Hagyja, hogy a "fákking árt" kiélje magát, és uralkodjon. Jó ez jó, mer' úgy teszek, mintha tudnék írni, de bassza meg a végén még puncim nő. Szánalmas...
 Jól van jól, már le is higgadtam, a Lázadónak ez a tombolás jó néhány hétre megint elég. Na gyere művész, alkossunk valamit... Nem, nem vacsorát,nincs étvágyam...

Otacon!