Helló Élet...

 Úgy feküdtem le este a kanapéra, hogy bárhogyan is alakul, jobb lábbal keljek ki először az ágyból. Sikerült, jobb lábbal beleléptem egy üres sörös dobozba, ballal pedig a sok teli hamutartók egyikébe. Szétnéztem a szobának nevezett szemétdombon, majd ásítottam egyet. Ha rendbe rakom a kecót, az életemet is sikerül? ...ma legalább nem kell bemennem melózni. 
 Oké, cigi- kv vitamin A- B alapon indul a nap. A kutyák után felszedem a felszedni valót, mert nem bírtam időben kinyitni a szemem. Kis séta, ők húznak engem jobbra- balra, én meg engedelmeskedem. Visszatérek a romhalmazba, indítok egy kör mosást, még egy kv.. Hogy jutott idáig a pecó??? Jah, agglegény vagyok már három hete. Felmértem a terepet... sörös dobozok tömege kelt versenyre a borosüvegekkel a terület elfoglalásáért. Gyorsan kiürítettem a hamusokat, dobtam valami pörgős zenét, és nyitottam egy ablakot. Röpke egy óra alatt rendbe raktam a lakást. Leültem, és szétnéztem, elégedetten konstatálva, hogy jó munkát végeztem. Nem örültem a rendnek, nem is magam miatt csináltam... azt a valakit, meg már úgy sem izgatja.
Megembereltem magam röpke másodpercek leforgása alatt... ne bánkódj baszki, az önsanyargatást hagyd a fogyni vágyó moletteknek, te meg egyél valamit.
 Nem tudom, téged is kirúgtak? Szar mi? Hagyd el, és lépj a fényre, ha otthon gecsölsz, bánkódva a régi szép időkön, véged, felzabál teljesen. Fel a fejjel, én most megyek, péntek délután van, csak van valami élet a városban. Tégy te is így hívd fel valamelyik ismerősödet, és lépjetek valamerre. Én is ezt teszem, csak előtte a kanapéról visszaköltözöm az ágyra, mert már nem érdekel hogy üres az egyik fele, legalább is igyekszem ezt elhinni...